Amint az várható volt, az a csapat nyerte a Copa Americát, amelyik a leginkább összeállt 2011 júliusára. Érdekes ez, hogy pár évtized alatt mennyit változik egy-egy ország válogatottja, milyen hosszúak a jó és a rossz szakaszok illetve mitől függ, hogy melyik válogatott mikor ér el sikereket. Uruguay válogatottjának mostanság két okból is szerencséje van. Magukhoz mérten kiváló válogatottat raktak össze, míg sokan mások – és most nem kizárólag a dél-amerikai országokra gondolunk – épp nincsenek jó passzban. Az a tény, hogy Uruguay egy masszív csapattal és két extra klasszissal a világ négy legjobb csapata közé tud tartozni a válogatottakat manapság körülvevő légkörnek is köszönhető. Argentína és Brazília mellett a világbajnokságon szinte ott sem volt Olaszország vagy Franciaország és a második vonalból sem emelkedett ki senki a „hagyományos” országok közül. Így szerepelhet jól ázsiai csapat vagy az Egyesült Államok. Nem kell extrát nyújtani, csak az alapot magabiztosan. Uruguay ezt tudja, és ha a kulcsemberei jól játszanak, akkor szemre, érzésre is többet. Tegnap így nyertek simán. Két-három góllal jobbak a kontinensüknél, azért mert nem kapnak viszont rúgnak. Ennyire egyszerű az eredmény és ennyire nehéz a megvalósítás.

Elolvasom »

A negyeddöntő előtt egyik fontos érvünk volt a brazilok ellen, hogy a selecaonak nem lehet még egyszer olyan mákja, mint a csoportmeccsek során. Vitathatatlan, hogy ez telitalálat volt, Miss Fortuna megfogta Larissa és a többiek kezét, amit azóta a Fűrészből ismert Adam sem tudna elvágni, hiába állna fel a már halottnak hitt brazil válogatott fószer.

Elolvasom »

A 2011-es Copa América előtt sejtettük, hogy ez lesz. Uruguay csapata egyszerűen nem lehet annyival rosszabb, mint tavaly, hogy ne nyerje meg a tornát, Ma este jön a döntő, ahol annyi a feladat, hogy a rém gyenge Paraguay ellen kell bevinni a döntő találatot, és aki eddig nem hitte el annak számára is nyilvánvalóvá tenni, hogy melyik a kontinens legerősebb válogatottja. Az elmúlt 60 évben nem volt ilyen, de most egyértelműen az uruknak van a legfelkészültebb, leginkább összecsiszolt csapata. Argentína és Brazília sötétben tapogatózik, a többiek közül pedig Kolumbia és Chile, akikben volt némi kraft kikapott egy-egy gyengébb ellenféltől. 20 45-től, tehát európai emberek számára is vállalható időben nézhetjük meg, ahogy a legérdekesebb csapat megmérkőzik a legunalmasabbal. Hajrá Uruguay!

Elolvasom »

Egy torna bronzmérkőzése általában a csalódott csapatok csatája, de ezen a Copán (mint oly sok más alapszabály) ez nem így van. Peru és Venezuela is jócskán túlszárnyalta az előzetes várakozásokat, és ma este felszabadultan küzdhetnek az éremért. A peruiak egy félidőn keresztül jól tartották magukat Uruguay ellen, Venezuela pedig még jobb is volt a végül döntőbe döntetlenező Paraguaynál. Szóval lehetne ez akár döntő is, de a bronz is szépen csillogna bármelyik együttes vitrinjében. Reméljük, végre láthatunk egy jó kis meccset, ha már a döntőtől nem sokat várhatunk. 20:45-kor kapcsoljatok a Sport 2 csatornára!

Teófilo Cubillas a világbajnokságok történetének leggólerősebb középpályása, és az egyetlen játékos Miroslav Klosén kívül, aki két vb-n is tudott öt gólt szerezni (1970 és 1978). Karrierje során több, mint 500 gólt lőtt, a legnagyobbak között emlegetnék, ha Brazíliában vagy Argentínában született volna. Így viszont egy kisebb futballnemzet bálványa, és Dél-Amerika történetének egyik legjobb játékosaként beszélünk a Kölyökről - zsenijének tanulmányozásához érdemes 3:54-re pörgetni.

Így indul egy született győztes karrierje.

A délelőtt kiposztolt vicces kép igencsak felkorbácsolta az indulatokat...

Messi... Sokan istenítik, sokan nem kedvelik. A Barcelonában csillog, a válogatottban nem megy annyira... Az argentin szurkolókat nem érdekli a Barca, Ők ennél jóval többet vártak volna a világ legjobbjától... A számok nem hazudnak:

A Who ate all the pies találta ezt a dél-amerikai fake-reklámot, amin a Messi márkájú hűtőszekrény látható. A hirdetés szövege szerint a modell megbukott Dél-Amerikában és Afrikában, csak Európában használható. A frigó gyakorlatilag nem fogyaszt energiát, pénzt kell belerakni a működéshez, és mivel nincsenek tojásai, a tartót is kispórolták belőle.

Nehéz szavakat találni... Megvan a 2011-es Copa America döntőjének párosítása: Paraguay - Uruguay! Valami nagy bűnt követhettek el Dél-Amerika népei, hogy a futball Istenei ilyen tornával sújtják őket!

Hajnalban eldől, ki lesz Uruguay ellenfele a döntőben, és ki játszhat a bronzért a peruiakkal. Sehol Brazília, a házigazda Argentína, vagy a titkos esélyes Chile. A döntőbe jutásért az eddig nem túl meggyőző Paraguay és az abszolút meglepetéscsapat Venezuela játszik. Őszintén szólva, amikor elvállaltam a venézek követését a Copán, arra gondoltam, hogy ez maximum a csoportmeccsek idejére nyújt nekem elfoglaltságot. A keretből ismertem úgy három játékost, a B csoport előzetes erőviszonyait látva pedig elkönyveltem, hogy maximum egy necces továbbjutás és egy nagy zakó a negyeddöntőben a legjobb elvárható eredmény. Aztán végignéztem 4 meccset, a vörösborosok még veretlenek, és tényleg szurkoló lettem. A venéz focitörténelem legnagyobb sikerének lehetünk épp tanúi. Ha van köztetek olyan, aki még egyszer sem látta Arangoéket játszani, az tegye meg ma hajnalban élőben, vagy később felvételről. Farias válogatottja olyan, mint amilyennek a magyar válogatottnak kéne lennie: kevés nagy név, de fantasztikus küzdenitudás, és elismerésre méltó hozzáállás. Ez eddig négy közé jutást ért, most következhet az igazi magasságok meghódítása. Megérdemlik, hogy részletesebben is bemutatásra kerüljenek.

Ünnepi lobogót lenget a szél Asunción legfontosabb közintézményein, és díszben a paraguayi emberek szíve!

A csapat az utolsó körig versenyben, miközben a két "gigászi" szomszéd otthon rágcsálja a téli fagyit! Mi pedig az éremátvételre készülünk! Messiás? Joga Bonito? Ugyan már! Itt jön Paraguay!

Szakmai elemzésekbe kár bonyolódni! Az égiek mellettünk állnak, ez most már tény! Jól játszani? Minek! Kapura lőni? Ugyan már! Két öngól, és a döntőben vagyunk!

Isten velünk, ki lenne ellenünk?!

A lehető legegyszerűbben összefoglalva annyi történt, hogy a Copa América első elődöntőjében két csapat játszotta, amit tud, és mivel az egyik jobban tudja, amit tud, megnyerte a meccset. Peru eddig sem átható támadójátékával kápráztatta el a nézőket, hanem a biztonságos védekezésből indított kontrákkal, amiket az egész tornán kiváló Vargas-Guerrero kettős fejezett be. Uruguay viszont már a vébén is szervezettebbnek tűnt, mint a svájci közigazgatás, nem volt nagy meglepetés, hogy a két perui sztár nyikkanni sem bírt, Forlánék pedig szép lassan felőrölték ellenfelüket, és tulajdonképpen semmi különöset nem mutatva bejutottak a döntőbe. Amit pont ugyanilyen játékkal fognak megnyerni.

Nem számít, hogy a hivatalos sajtó mit gondol a Copa America idei eseményeiről. Nem érdekli a kutyát sem, hogy melyik csapat, melyik stádiumánál tart az építkezésnek. Amit elhiszünk, az az amit látunk. Ez pedig nem más, mint az, hogy egy adott csapat a tehetségéhez mérten mit hoz ki magából és ezzel milyen eredményt ér el. A ma hajnali Peru-Uruguay elődöntő előtt megállapíthatjuk, hogy Peru sokkal többet ért el, mint amire előzetesen számítottunk és a játékuk sem volt unalmas. Semmilyen kritika nem érheti őket. Uruguay pedig a lehető legjobb „taktikával” egyre jobban játszik, a torna végéhez közeledve egyre élesebb, koncentráltabb. Az elődöntőben Uruguay győzelmét várjuk, azzal együtt, hogy Peru jelenleg jobb csapat, mint Argentína, ezért egy esetleges szoros meccsen benne van a meglepetés lehetősége is.

Elolvasom »

Ha már eddig elnavigálta a Mágus Peru csapatát, akkor nem ez az idén se íze, se bűze jelleget öltő, Muslera által (!) bent tartott nádaslakó, még régészettel sem rendelkező Uruguay fogja útunkat állni. Suárez már félszemmel az Anfield Roadra tekint, Forlánnak nem lesz még egyszer olyan tornája, mint a tavalyi vb volt (illetve a negyedik hely meglesz neki most is), Luganóból pedig Vargas és Guerrero közösen fognak hülyét csinálni. Lássuk, Peru miért veszi egészen könnyedén az utolsó akadályt a döntőhöz vezető úton. Előre a KristályCopáért, RETORNO!

Paraguay a négy között, a brazilok egy darab tizenegyest nem rúgnak be, de volt, akinek ez el sem jutott a tudatáig. Divatdrukkerek ezek a paraguayiak, no.

Ez egyszerűen hihetetlen. Ilyen márpedig nincs! Igen, picsaszarok voltunk, minden tisztességes válogatott feltörölte volna velünk a padlót, de úgy, hogy ott azon nyomban curling-vébét lehet rendezni. Hihetetlen, hogy megvoltak az esélyeink, hogy kapufákat lőttünk, hogy gólvonalról mentenek ellenünk, és mégis. Ekkora tudásdifit két csapat között nem érvényesíteni az maga a nyolcadik főbűn, a megérdemelt és lesújtó kiesés ténye.

Volt ezen a Copa Américán egy csapat, amelynek a többiekhez képest óriási tétje volt a tornának. Ez a „többiekhez képest” még magában nem jelent olyan sokat, mert az egész Copát körbelengi az unott közöny gyakorlatilag az összes lényeges résztvevő részéről, és ebbe furcsamód Brazília is beletartozik. Azért furcsa, mert a Dunga által gattra vágott csapat újjáépítésére már csak 3 évük van a közelgő hazai rendezésű világbajnokságig, Menezes pedig ezt szem előtt tartva már azokból állította össze a csapatát, akikkel ott eredményt (= világbajnoki cím, minden más kudarc) akar elérni. Brazília addig már nem játszik sok tétmeccset, hiszen rendezőként nem játszik selejtezőt, így a Konföderációs Kupa 3-4 meccse maradt a Copa után, ahol élesben lehet gyakorolni. Merthogy a Copának számukra vége, és kezdődhet a szűkölés. Elolvasom »

Egyszer már megmérkőztünk Brazíliával itt a Copán, ezúton is csókoltatjuk a szabály megalkotóit, hogy azonos csoportból továbbjutók újra összefuthatnak. Emlékeztetőképp, akkor bár elég negatívan álltunk hozzá a meccshez, mégis kissé bosszúsan hagyhattuk el a tusolókat, a 2-2 után. Na ez az, ami nem fog újra előfordulni, hajtás után elmondjuk, miért is!

Elolvasom »

Brazília számára a Copa América leginkább kísérletezéssel, identitáskereséssel telt eddig. Venezuela ellen a tulajdonképpen senkire sem jellemző 4-2-1-3-mal kezdtek, aztán Paraguay ellen elsodródtak az originál brazil 4-2-2-2 irányába, ami egyrészt jobban benne van a játékosok fejében és lábában, hiszen ez egy abszolút klasszikus brazil felállás, másrészt ki kellett küszöbölniük a Venezuela ellen mutatott 4-2-1-3 legfőbb hiányosságát. Ezen a meccsen Ganso valószínűleg az egész torna leggyatrább produkcióját mutatta be, de az OPTA statisztikái szerint az első körben bizonyosan nem volt senki, aki gyengébben passzolt volna nála. A brazil csapat kettészakadt, és egy sánta 4-2-4-re emlékeztetett, és bár ez is hagyományos brazil játékrendszer, semmiképp sem működhet olyan középső emberekkel, mint Leiva és Ramires. Menezes Ecuador ellen újra váltott, és ezúttal a mainstreamnek mondható 4-2-3-1-gyel játszott a meccset nagyon lazán kezelő ellenfél ellen, nem is volt meglepetés a gólzáporos meccs.

Hamis argentin reményeket mészárolt le brutális kegyetlenséggel a tegnapi negyeddöntő, bár finomkodásból persze el lehetne sütni, hogy Uruguay milyen jó csapat - rekordgyőztes, vb-aranylabdás, meg minden -, és Argentínának egyébként is megvoltak a helyzetei, csak olyan szerencsétlen volt szegény; de az egy félidei lendületes játék után, emberelőnyben elkövetett szepukkut egy hasonlóan szétszórt és stílus nélküli csapat ellen akkor sem magyarázza semmi a szimpla hülyeségen és ócskaságon kívül. Ebben az argentin csapatban nem is egyszerűen a gyári hibák az idegesítőek (kezdve a sort a taktikai impotenciával), hanem a furcsa anomáliák, a viselkedészavarok, a csatornafedél alól felszínre szivárgó érzelmi sivárság és közönyösség bűze - a síkhülye Batista szemrebbenés nélkül le is nyilatkozta, hogy a kiesés nem kudarc, egyébként sem ügy bazzeg, elvégre a vébére készülnek már, a jövő csapata épül, érted? Persze tudjuk, egy nyári torna hagyományosan púp sok játékos hátán, de a hazai közönség minden körülmények között kötelező dopping, a Futball Egyházának megkerülhetetlen dogmája, ezúttal mégsem sikerült megtalálni az emocionális közös nevezőt a néppel egy percre sem, legfeljebb szánalomból színlelték a szurkolók egy darabig, ugrabugrálva amúgy is elviselhetőbb a hideg. Igaza van a kapitánynak, ez nem kudarc - ez valódi katasztrófa. Hajtás után egyesével boncasztalra pakoljuk a beteg szerveit, majd tocsogunk bennük, hátha abból kiderül, hogy mi ölte meg.
Persze nem fog.